7 DOLOG, AMIT EGY VEZETŐ TANULHAT EGY GYEREKTŐL

Van bármi olyan, amit egy vezető is tanulhat egy gyerektől? Ahogy nap, mint nap figyelem gyermekeimet egyre többször jut eszembe, hogy bizonyosan ők (is) „nevelnek” bennünket; ha odafigyelünk, rengeteg dolgot tanulhatunk tőlük. Az alábbiakban szigorúan szubjektíven emeltem ki hét ilyen példát. Nézzük, melyek ezek:

  1. ÖRÜLJÜNK SIKEREINKNEK!

Ha a fiam rúg egy gólt, vagy a lányom magától el tud játszani egy dallamot a zongorán, örömük egyértelmű, arcuk, testük nyilvánvalóan visszatükrözi érzelmüket. Érdemes feltennünk magunknak a kérdést: amikor egy tervezett vagy nem tervezett sikert elérünk, rászánjuk az időt és energiát arra, hogy örüljünk is neki? Összehívjuk ilyenkor a csapatunkat, akárcsak egy rövid időre is, hogy kifejezzük köszönetünket, esetleg nagyrabecsülésünket, talán kiemeljük, hogy mit is jelent ez a siker? Meggyőződésem, hogy meg kell élnünk sikereinket! Így a jövőben egyrészt jobban emlékszünk majd rá, rögzül, másrészt erőt meríthetünk majd egy olyan időszakban, amikor esetleg kevesebb sikerélmény ér bennünket!

  1. LÉPJÜNK TOVÁBB GYORSAN!

Nézzük meg a gyerekeket: bármilyen bonyodalom is éri őket – összevesznek barátjukkal, leesnek a bicikliről vagy valami nem sikerül – a legtöbb esetben ilyenkor nagyon hamar továbblépnek. Egyik percben még haragban van barátjával, a következőben már a legnagyobb pajtások. Ebben a viselkedésben azt tartom példaértékűnek, hogy miután érzéseiket kifejezésre juttatják (a stresszt levezetik), hamar túlteszik magukat rajta! Úgy gondolom, hogy a vezetőknek is ki lehet mutatniuk például nem tetszésüket, ami általában könnyen is megy, viszont tudni kell továbblépni; minél hamarabb, annál jobb!

  1. LEGYÜNK NYITOTTAK AZ ÚJRA!

Egy gyermeknek minden új, kíváncsisággal vizsgál minden ismeretlent. Ahogy haladunk előre életünkben, karrierünkben és egyre többet tudunk választott szakmánkról, egyre inkább megszokásaink rabjává vállunk, pedig egy biztos dolog van körülöttünk, és ez a változás. Meg kell tanulnunk kilépni napi rutinunkból! Állandóan a komfort zónánkon belül mozogva könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy egyedül vagyunk, már nem működnek a bevált módszerek. Vajon egy héten hányszor teszünk olyan dolgot, amivel meglepjük magunkat? Hányszor lépünk az új, ismeretlen felé? Legyünk nyitottak az újra; rengeteg olyan meglepetés várhat még bennünket, amit nem látunk előre, és ez jó!

  1. BÍZZUNK AZ EMBEREKBEN!

A gyerekek ösztönösen bíznak a másikban, nem feltételezik a rosszat, aztán, amilyen gyorsan csak lehet, le is szoktatjuk őket erről (természetesen ennek nyílvánvaló okai is vannak). Mégis úgy gondolom, hogy vezetőként is kifizetődőbb, ha bízunk az embereinkben, nem feltételezünk rosszat a másikról. Valaki egyszer azt mondta: „inkább százszor csalódok az emberekben, semmint egyszer is rosszat feltételezzek valakiről!” Nekem tetszik ez a hozzáállás, bár olykor még emlékeztetnem kell magam rá.

  1. LEGYÜNK ŐSZINTÉK!

Ahogy egy gyermek is minden reakciójában őszinte, nem rejti véka alá véleményét, érzéseit, nekünk felnőtteknek is nyitottabban kellene kommunikálnunk. Jellemzően a tapasztaltabb, nagyobb hatalommal bíró vezetők élnek is ezzel a „luxussal”. Kérdés, hogy ez tényleg luxus-e? Vajon nyíltan és őszintén kommunikálunk munkahelyünkön mind főnökünkkel, mind beosztottainkkal? Azt várjuk, hogy az emberek azt szajkózzák, amit hallani akarunk, vagy a véleményükre is kíváncsiak vagyunk? Egy jó vezető nyíltságra törekszik, tettekkel és nem csak szavakkal; meggyőződésem, ez a vezetés sikerének egyik kulcsa.

  1. LEGYÜNK BÜSZKÉK SEBEINKRE!

A gyerekek büszkén mutogatják egymásnak sebeiket; a többiek tátott szájjal hallgatják a történet minden egyes részletét. Miről is szól ez az egész? Arról, hogy volt egy esemény, egy harc az életükben, amit átéltek, és ez erőt, bátorságot és túlélést reprezentál. Tanuljunk sebeinkből, ezek nem gyengeségeink jelei, ellenkezőleg, ezek tesznek bennünket egyedivé, ezekből tanulva, tapasztalva jutottunk el oda, ahol vagyunk; legyünk rájuk büszkék!

  1. TANULJUNK A TAPASZTALTABBAKTÓL!

A gyerek szüleire, nővérére, bátyjára és jobb esetben egyes tanárjaira is egyértelműen felnéz, tanul tőlük. Ha ma egy multinacionális vállalatnál körbenézünk a vezetőségben, a legjobb esetben is esetleg egy, szélsőséges esetben két olyan szenior emberrel találkozunk, akik már több évtizedes múltra tekintenek vissza, tapasztalatokban gazdagok. Szerény véleményem szerint ez minimum aggályos. Keressünk mentort, vagy mentorokat, olyanokat, akik jóval tapasztaltabbak nálunk, más perspektívából látják az egyes kérdéseket. Bízzunk bennük, tanuljunk tőlük, hallgassuk őket úgy, ahogy egy gyerek a szülőjére figyel 4-5 évesen! Lehet egyszerre valaki naprakész, modern vezető és ugyanakkor nyitott a tapasztaltak által adott tanácsokra.

Ebből a hét példából biztos talál mindenki magának olyat, amely minimum elgondolkodtatja, talán tettekre is sarkalja. De van itt még egy dolog: ne felejtsük el, ezeket a vezetési tanácsokat ingyen kapjuk, csak élnünk kell velük!

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s