Itt a nyár, véget ért az iskola. Mint szülők, utánanéztünk, hogy a gyermekünk milyen táborban tudna hasznosan és élvezetesen eltölteni néhány hete. Elénk sodort az élet egy ígéretesnek tűnő lehetőséget, sőt „A” barátnőnek és szüleinek is tetszik az ötlet, nem kell a kislányomnak az „idegen” táborba egyedül mennie; minden adott a jó szórakozáshoz. Eljött az első nap, reggel van, beültetjük a lányokat az autóba, indulás a várva várt táborba. Uzsonna, naptej, szúnyogriasztó és minden egyéb civilizációs és szülőnyugtató segédeszköz berakva, mi gond lehet? A cím beütve a GPS-be, a helyszínre érkezünk, és ott egy épületet találunk, ami egyáltalán nem tűnik az úti célunknak, tábla nincs, amely megnyugtatna afelől, hogy nem a gps-ünkkel van a baj. Telefonos segítséget kérek. Remek, mégis jó helyen vagyunk, csak ide és oda kell kanyarodni, de szerencsére egy éppen kiparkoló anyuka segít megtalálni a tábort, milyen jó, hogy vannak még segítőkész emberek! Becsekkolunk a már ránk váró hölgyeknél, üdvözölnek a táborban, örülök, hogy milyen ügyesen megtaláltuk a helyet. Kicsit furcsa, hogy nincs egyik gyermek neve sem a listán, no de volt már ilyen, biztos elkeverték őket, felírták a listára hát a neveket „újra” gond nélkül. Kedvesen betereljük őket a többi gyerekhez, látom, hogy még ismerősök is hozták az ő gyerekeiket, baj nem lehet, az ügy elintézve! Három perc múlva, miközben már úton vagyok a következő célpont felé, hív a feleségem, hogy a gyermekek nem érkeztek meg a táborba, beszélt a szervezővel, de ő nem találkozott velük! Satufék. Már minden szörnyűséget látok a szemem előtt, fordulok is teljes gázzal vissza! Megérkezek, a hölgyek mosolyogva fogadnak most is, ők még nem sejtenek semmit a turpisságból, és felteszem a mágikus kérdést: „ez az „XYZW” tábor? Nem kedves apuka, ez nem az!”- jön a válasz. Mint kiderült, szemben van egy másik tábor is, amelyről egyik fél sem tudott. A kommunikáció, amit jó magam is tanítok, több workshop-om témája, ma reggel enyhén szólva nem volt hatékony egyik irányban sem, fontos, lényeges lépések maradtak el. Hol rontottuk el? Több helyen. Nézzük, melyek a hatékony kommunikáció fő elemei?
1. Tiszta
Legyen egyértelmű, hogy mit akarunk közölni. Ne kelljen a sorok között olvasni, használjunk megfelelő szavakat!
2. Tömör
Kommunikáljunk röviden, lényegre törően. Ne használjunk fölösleges töltelékszavakat. Lehetőleg kerüljük az ismétléseket, iktassuk ki a szükségtelen mondatokat!
3. Konkrét
Legyen a kommunikációnk konkrét, ne általánosságokban beszéljünk, építsünk a tényekre, adatokra, abból baj nem lehet!
4. Specifikus
Úgy fogalmazzunk, hogy tudatában vagyunk, kihez kommunikálunk? Ugyanazt az információcsokrot teljesen másképp kell átadnunk aszerint, hogy milyen a másik fél iskolázottsági szintje, kulturális háttere, jelleme stb. Próbáljunk meg a címzett cipőjében járni!
5. Hibátlan
Nem mellékes kérdés, hogy helyesen, hibátlanul fogalmazzunk, írjunk. Figyeljünk oda a helyesírásra, a neveket, tényeket, adatokat pontosan adjuk meg!
6. Teljes
Adjunk választ a következő öt kérdőszóra: kit, mit, mikor, hol, miért? A mi oldalunkról ezáltal biztosíthatjuk, hogy nem lesz zavaróan hiányzó információ a kommunikációnkban!
7. Udvarias
Legyen a kommunikációnk udvarias, előzékeny! Mellőzzük a kirekesztést, tisztelettel és jóhiszeműen beszéljünk, írjunk. Emlékezzünk a mondásra: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
Ha a fentiek tekintetében megvizsgáljuk egy kicsit jobban az én ma reggeli történetemet, megállapíthatjuk, hogy bár sok ponton nem volt gond a kommunikációval, mégis például egy egyszerű kérdéssel elkerülhettem volna a félreértést. Igaz, valószínűleg nem is mentem volna be egy másik táborba, amennyiben bármiféle tábla jelzi, hogy hol, melyik tábor van? Az is igaz, hogy gond nélkül regisztrálták a gyermekemet egy teljesen másik táborban annak ellenére, hogy a neve nincs a listán, ami indirekten arról informál engem, hogy nem bíznak eléggé saját adatkezelésükben, amely ugyebár a bizalmi faktorunkat erősen csökkenti.
Amennyiben szeretnénk az ilyen és ehhez hasonló félreértéseket elkerülni, meleg szívvel ajánlom, hogy írjuk ki jó látható helyre, hogy legyen a kommunikációnk tiszta, tömör, konkrét, specifikus, hibátlan, teljes és udvarias. Nem árt néha emlékeztetnünk magunkat erre!