„Itt van az ősz, itt van újra”… indulnak a zsúfolt hétköznapok, próbálod a napi akadályokat sikerrel venni. DE, még mielőtt felmorzsolódnál a napi teendőid között, és elvesznél a részletekben, most írd be a naptáradba önmagad!
Az, hogy magadra is gondolsz, magaddal foglalkozol, urambocsá’ olykor magadat teszed életed középpontjába, nem egoizmus! Szeresd magad, hogy mást is szerethess, hogy mások is szeressenek! TEDD MOST MAGAD AZ ELSŐ HELYRE! Most ne a munkád, a főnököd, a párod, a gyermeked legyen a középpontban, hanem csakis TE. Gondolj csak bele, hogy a repülőn mit mondanak a felszállás előtt a vészhelyzeti esetekre felkészítő unásig idézett sablonszövegekben: ha vészhelyzetbe kerülünk, tegyük fel először a saját oxigén maszkunkat és azután segítsünk másoknak – vagyis először segíts magadon, hogy azután másokon is segíthess! Az életben nem várhatjuk meg a vészhelyzetet! Figyelj az intő jelekre és lépj!
Hallgass a belső énedre: mi az, amire tényleg szükséged van, és ezt add meg magadnak! Senki más nem fogja ezt megtenni helyetted! Ha rendszeresen gondoskodsz arról, hogy fel legyen töltve érzelmi „tartályod”, akkor már másoknak is juthat belőle bőven, van miből adnod.
Különösen a nőknél jellemző, hogy előbbre helyezik a férjükről, párjukról, gyerekeikről való gondoskodást; fontosabb számukra a feladataik elvégzése (legyen ez munkahelyi vagy háztartási munka); önmagukat sokszor a legutolsó helyre helyezik. E. S. Person-t idézve, ha mindig valaki mást teszünk az első helyre, jellemzően az emberek alul értékelnek majd bennünket, nem becsülnek meg bennünket úgy, ahogy szeretnénk.
Társadalmunkban egyre inkább jellemző az a felfogás, hogy egy „jó” anya mindig ugrásra kész, mindig ott van, ahol kell, ezt hívják a szociológusok „intenzív anyai gondoskodásnak”. Ezért érezhetik nagyon sokan az anyák közül ma, hogy ők nem elég jó anyák, hisz nem tudnak elég önkéntes munkát vállalni az iskolában, nem tudnak a gyerek összes edzésén ott lenni, nem tudnak minden este a házi feladatban segíteni és így tovább. Mennyire másképp volt régen, amikor a generációk egymással vagy egymás közelében éltek, tudták egymást segíteni, támogatni. Ma, amikor ennyire elizolálódtunk a tágabb értelemben vett családtól, kevés igazi baráttal rendelkezünk, ha egyáltalán van barátunk, fontos, hogy magunkra szánjunk időt, töltődjünk fel, ne legyen lelkiismeret furdalásunk, ha bébiszittert alkalmazunk, ha valami olyat teszünk, amely első sorban nekünk jó. Sőt, tegyük ezt minél többet, kényeztessük magunkat, hogy a gyermekünk kipihent, kiegyensúlyozott szülővel rendelkezzen, hogy a párunk ne egy állandó futásban, rohanásban lévő stresszes nőt lásson.
Néhány tipp, amivel ráléphetsz a megfelelő útra!
- Figyelj oda a legalapvetőbb fizikai szükségleteidre: aludj legalább 7 órát, sportolj rendszeresen, táplálkozz tudatosan, egészségesen!
- Ápold érzelmi egészségedet a fizikaihoz hasonlóan, találkozz barátaiddal rendszeresen, nevess sokat (önmagadon is!), legyen minimum 15 perced egy nap, amely csak a tiéd!
- Óvakodj az energia és idővámpíroktól, tölts velük a lehető legkevesebb időt!
- Ne hajszold a tökéletest!
- Tanulj meg nemet mondani; legyen értéke az „igenednek”
- Értékeld a világ apró, hétköznapi csodáit; mindennap történik valami életünkben, amelyre érdemes odafigyelni, ne menj el mellette közönnyel!
Ha testileg és lelkileg kifacsarod énedet, hajszolod magad, nem szánsz időt arra, hogy feltöltődj, az megbosszulja magát. Ha odafigyelsz önmagadra, az nem csak a te életedre hat vissza, hanem a körülötted élőkére is; „ha anya boldog, mindenki boldog”… és ez milyen igaz!