Aki ismer, tudja, hogy nem a halogatásomról vagyok híres, szeretem, ha időre végzek a dolgaimmal, nagyon ritkán hagyok bármit is az utolsó pillanatra. Most viszont úgy gondoltam, hogy kilépek a komfort zónámból és röviden végignézem, hogy mi szól a halogatás mellett? Lehet abban bármi jó, ha valaki halogat?
A halogatás két típusát különbözteti meg a tudomány, az aktív és a passzív halogatást. Az utóbbi az úgynevezett klasszikus halogató emberről szól, akire az alábbiak egyike vagy akár több területe is jellemző
- gyenge az önmagába vetett hite
- gyenge a priorizálási képessége, nem tudja az idejét és energiáját megfelelően beosztani
- alacsony az önbizalom szintje, („ez nekem úgy sem menne, minek kezdjek bele” attitűd)
- túlterheltnek érzi magát („annyi dolgom van, nem tudom ezt is bezsúfolni most az életembe”)
- hiányzik az érdeklődése az adott feladattal kapcsolatban
- maximalizmusra hajlamos („csak akkor kezdek neki a munkának, amikor elég időm lesz rá”)
Ezzel szemben az aktív halogatók, pontosan tudják, hogy el fogják végezni a munkát, igaz valószínűleg az utolsó pillanatban. Meglepő vagy sem, igenis van, lehet előnye a halogatásnak! Már hallom is lelki füleimmel a notórius halogatókat: „na, ugye mondtam én!”
Nézzük meg lépésről lépésre melyek is lehetnek ezek az előnyök?
- A halogatás során próbára tesszük a feladat fontosságát, hogy az holnap, vagy holnapután még számít-e? Ha azt sem tudjuk, hogy miért került fel a teendőink listájára, akkor az valószínűleg nem is lényeges. Vállalati berkekben jól ismert példa, ha egy e-mail után, ha nem jön egy emlékeztető e-mail, akkor annak fontossága minimum megkérdőjelezhető, vagy valaki más már a tettek mezejére is lépett helyettünk.
- A halogatásnál kiderül, pontosan látható, hogy mi az, ami érdekel, ami foglalkoztat bennünket ténylegesen. Igen ritkán halogatjuk azt, amit igazán szeretünk, amiért rajongunk!
- A döntéshozatalban sokszor pont azért halogatjuk a kérdést, mert nem vagyunk benne biztosak. Ha kiállja a válaszunk az idő próbáját, akkor nagyobb önbizalommal vághatunk bele a feladatunkba.
- Ha már nincs túl sok időnk egy feladat elvégzésére, bizonyítottan nagyobb a kreativitásunk. Ha azt gondolnánk, hogy a legkreatívabbak a nyugalmi, zen állapotában vagyunk, akkor tévedünk! Ha valamit igen gyorsan kell elvégeznünk, nincs időnk túl sokat vacillálni, a megmondó és a cselekvő énünk közül a cselekvő teszi a dolgát. Ez olyan, mint amikor egy gyors labda közelít a teniszezőhöz, aki a hálónál áll. Nincs idő a gondolkodásra, cselekszünk, és utólag meglepődve tapasztaljuk, hogyan milyen jól sikerült beütnünk azt a labdát.
- Az aktív halogatás eredményeként végül mégiscsak elkészülő munka egyik jellemzője, hogy elég jó. Igen, nem tökéletes, de elég jó. A 21. században, amikor ennyi információ ilyen sebességgel zúdul ránk, az elég jó megoldások jelentősége megnő. Meggyőződésem, hogy nem kell mindig tökéletes megoldás mindenre, a legtöbb esetben az elég jó elégséges, vagyis az idő fontosabb, mint a tökéletességre törekvés.
Adódik a kérdés, most akkor halogatni jó, vagy sem? A válasz igen és nem! Az aktív halogatásnak, ahogy a fentiekben is írtam vannak előnyös oldalai, egyfajta jobb felkészültséget adhatnak, az időzítés lényegére mutat rá. A profi teniszjátékosokra azt mondanánk, hogy sokkal gyorsabban játszanak, mint az amatőrök, és ami az ütési sebességüket illeti, ez igaz is. Viszont másban, ha úgy tetszik, sokkal lassabbak, az utolsó pillanatig kivárnak egy ütésnél, csak akkor szorítják meg az ütőt, akkor áll be a karuk az ütésre, amikor kell, ezzel jelentős energiát takarítanak meg. Az aktív halogatás segítségével nyilvánvalóvá válik, hogy mit szeretünk csinálni, mi az, ami motivál. A passzív halogatás során egy helyben üldögélve gyakorlatilag egy dolgot végzünk, mégpedig a halogatást magát, ez a fajta halogatás kevés előnnyel járhat.
Mindenki hallotta már azt az atyai jó tanácsot, hogy mielőtt bármit is tennénk, számoljunk el tízig. Nem kell mindig egyből cselekednünk, nem véletlenül vannak a határidők. Fontos, hogy tudjuk magunkról, hogy ha halogatunk, melyik csoportba tartozunk. Jómagam, ahogy ezt az első sorban is írtam, nem tartozom a halogatók közé és maradok a halogatást nagyrészt kerülők táborában, de nem fér hozzá semmi kétség, hogy bizonyos esetekben a halogatás szemfelnyitó tud lenni.