Manapság gyakran hallom azt a mondatot, hogy „olyan elfoglalt vagyok, nincs időm levegőt sem venni”. Úgy tűnik, napi teendőink száma nem mutat csökkenő tendenciát. Rengeteg időt töltünk a munkahelyünkön, próbálunk a családdal, a szeretteinkkel, a barátainkkal is a lehető legtöbbet együtt lenni. Aztán ott vannak a sportok, a mozgás, amelyre szintén időt szeretnénk szánni – és akkor még nem említettem egyéb kötelezettségeinket. De van-e hétköznapjainkban olyan időszak, amikor kizárunk minden zavaró tényezőt? Amikor nincs munka, nincs e-mail, nincs család, csak mi vagyunk és a gondolataink.
Bármennyire is furcsán hangzik, de a nyugati kultúránkban nem tanulunk meg egyedül lenni – a legtöbb ember számára ez a feltöltődéssel járó „semmittevés” egy egészen idegen tevékenység. Ha egyedül vagyunk, egyből bekapcsoljuk a TV-t, vagy előkapjuk a telefont. A legfrissebb kutatási eredmények szerint napi 15-30 perc egyedüllét pozitívan hat fizikai és mentális egészségünkre, sőt növeli teljesítőképességünket, javítja tisztánlátásunkat, egyfajta feltöltődést biztosít. Olyan, mint egy pihentető lakatlan sziget a hétköznapok tengerében. Határozzuk el magunkat és kössünk ki mindennap ezen a szigeten! Írjuk be a naptárunkba: „az én időm”. Keljünk fel korábban, hogy nyugodtan elkortyolgathassuk kávénkat, vagy tegyünk egy sétát napközben a parkban – legyen ez az idő egy mindennapi ajándék saját magunk számára. Elnézem a négyéves kisfiamat, ahogy játszik; nem gondol a múltra, nem gondol a jövőre, csak benne van a pillanatban és nagyon, de nagyon jól érzi magát. Tanuljunk a magunk módján mindannyian tőle, és utazzunk el mindennap a saját kis szigetünkre!
Az írás a 2015. októberi Sport & Move magazinban jelent meg.