Ez az a két képesség, amelynek minden sportban jelentős szerepe van a mentális felkészülés során. Az, aki képes a jelenben lenni, minden figyelmével a „most”-ra koncentrálni, nem gondolni a múltra, jövőre, aki képes a problémáit, napi gondjait például a medencén kívül hagyni az nagy eséllyel indul a győzelemhez vezető úton. Ehhez csak úgy juthat el a sportoló, ha képes – megtanulta vagy megtanulja – kizárni a számára zavaró tényezőket; kezelni a tőle függő dolgokat, illetve teljességgel kikapcsolni azokat, amelyekre nincs hatással – nem tőle függnek!
A sportolónak ki szükséges alakítania a fókuszálás képességét, valamint fenn is kell azt tudni tartania. Ennek segítségével kontrollálni tudja figyelmének irányát, gondolatait, nem engedi be a külső zavaró tényezőket, miközben a támogató tényezőkre építeni tud (pl.: a támogató szurkolók). A fókuszálás egy olyan folyamat, amikor a sportoló a teljes figyelmét egy adott feladatra fordítja. Intenzitását tekintve három szintje van, a verseny, vagy mérkőzés alatt ez dinamikusan változik – hiszen nem lehet és nem is kell egy mérkőzés alatt a legnagyobb készenléti állapotban lennie a játékosnak -, a lényeg, hogy a fókuszt ne veszítse el!
Mire fókuszáljon? Arra, amire hatni tud!
- saját célok (pontos, mérhető, határidővel rendelkező, reális célok – lásd egyik korábbi írásomat a témában)
- magatartás, attitűd
- edzésekbe vetett energia, munka
- erőnléti állapot
- pihenés, kikapcsolódás (nagyon fontos)
- táplálkozás (megfelelő diéta betartása)
- taktikai felkészültség
- mentális felkészültség
Mire ne fókuszáljon? Amikre nincs közvetlen hatása.
például:
- Ellenfél viselkedése (Ha engedjük, hogy az ellenfelünk manipuláljon tudatosan vagy éppen csak ösztönösen bennünket, ezzel beengedjük a fókuszkörünkbe, mellyel azt kockáztatjuk, hogy figyelmünket eltereli a játékról, és a személyeskedésé lesz a főszerep.)
- A helyszín, a fizikai körülmények (Az, hogy tetszik-e nekünk az uszoda vagy sem, meleg-e a víz vagy nem, ez mind-min olyan körülmény, amelyet mi nem fogunk megváltoztatni, ezért ne bosszantsuk magunkat rajta; zavarhat, hogy esik az eső, de ettől még az nem áll el…)
- Ellenfél szurkolói (Próbáljuk meg kizárni a zavaró vizuális és audió tényezőket; nem azért jöttek, hogy nekünk szurkoljanak, és nem fogjuk meggyőzni őket az ellenkezőjéről, ugye?)
- Online kommentek (Soha ne olvassunk online kommenteket! Jobb, ha tudatában vagyunk annak, hogy ezekből a véleményekből statisztikai eredményt sohasem vonhatunk le, csak megzavar).
- A sportoló számára irreleváns emberek véleményei (Meghallgathatunk mindenkit, de végül magának a sportolónak kell döntenie, hogy kire hallgat. Alakítsunk ki a saját támogató csapatot, amely tagjai megmondják nekünk az őszinte véleményüket és ezekre adunk is!
- Vakuk, újságírók (Voltak, mindig is lesznek, hisz ők közvetítik lelkes munkával a nagyérdeműnek az eseményeket, ezt el kell fogadni, része az egésznek! A sportoló egyéni felelőssége, hogy mikor engedi be az életébe a sajtót. Jelentős zavarokat okozhat az összpontosításban egy mérkőzés előtti interjú).
- A bírók (Tegyük a dolgunkat és bízzunk abban, hogy ő is a legjobb tudása szerint teszi az övét! Ne segítsük az ellenfelet azzal, hogy felhúzzuk magunkat egy-egy döntése miatt).
Belső zavaró tényezőink, amelyekre hatni tudunk!
- Eredményre összpontosítás (A feladatra koncentráljunk és ne az eredményre! Megoldási javaslat: kész személyes, pozitív és rövid válaszszavak, úgy, mint „fókuszálj! összpontosíts! csak a jelen van! figyelj oda!”, bármi olyan szó, mondat, amely segít visszazökkenni).
- Túlfűtött érzelmek (Ne engedjük, hogy elborítson bennünket a lila köd! Hogyan? Legyen stratégiánk arra, hogy mit teszünk, ha jön az érzés. Elsétálunk onnan, vagy például légző gyakorlatot végzünk, a lényeg, hogy ismerjük föl korán és cselekedjünk gyorsan).
- Sporton kívüli zavaró tényezők, pl: magánélet, család, számlák, viták… (Oldjuk meg kérdéseinket még mérkőzés előtt, de ha nem megy, írjuk le a problémánkat egy cetlire és hagyjuk kint a kocsiban, buszban vagy öltözőben! Legyen egy mérkőzés előtti rutinunk, amely segít ráhangolódni és kikapcsolni minden mást. Ha nem megy, kérj segítséget! Az igazi sportoló tudja, hogy meddig tart az ő képessége és mikor kell neki segítség, ez nem gyengeség, hanem önismeret kérdése).
A fókuszálás képessége tanulható, javítható! Legyünk felkészültek! Használjuk a fent említett kész szavainkat! Végezzük el a relaxációs gyakorlatok! A mérkőzések előtt vizionáljuk az eseményeket, alakítsuk ki rutinjainkat! Legyenek pontosan meghatározott céljaink, akár minden egyes mérkőzésre! Egyszerre egy dologgal, a mérkőzéssel foglalkozzunk, ez jelentősen hozzásegít az eredmények eléréséhez! Hajrá!
Megosztok egy elsőre talán egyszerűnek tűnő gyakorlatot azoknak, akik a fókuszálási képességük javításának útjára kívánnak lépni. Figyelem! Nem feltétlenül maguk a gyakorlatok jelentik a kihívást, hanem, hogy a napi rutinunkba beleillesszük őket! A rendszeresség érdekében kapcsoljuk őket egy már meglévő szokásunkhoz, például végezzük el edzés előtt.
A fókuszálást segítő gyakorlatok:
Kövessük a sorrendet, 4×2 héten át:
- Szószámláló: egy könyv egyik bekezdésében megszámoljuk a szavak számát, (2×2/nap – 2 hétig)
- Visszaszámolás 100-ból hármasával: 100, 97, 94, 91, 88 (2x/nap – 2 hétig)
Fontos: ha bármelyik pillanatban elkalandozna a figyelmünk, újra kell kezdeni a gyakorlatot! Sok sikert!
*
Mitől lesz egy sportoló eredményes? Hogyan érhetjük el a maximumot anélkül, hogy kiégnénk? Hogyan segíthetjük a sportolókat, edzőket céljaik elérésében hatékonyan? Kenyeres András coach, a magyar férfi vízilabda-válogatott tanácsadója, mentáltrénere, a Győztes gondolkodás c. könyv szerzője nyújt segítséget azoknak, akik nyitottak, akik támogatni akarják a sportolókat nem csak fizikailag, de szellemileg is.
Elindultak már a jelentkezések a sport coach / mentáltréner képzésünkre! További részletek itt: