A koronavírus terjedésének problémaköre erősen rávilágított néhány olyan kérdésre, amely eddig ennyire nem volt reflektorfényben. Most, amikor sok vállalat azon gondolkodik, hogy hogyan is kellene felelősségtudatosan úgy dolgozni, hogy azért az élet se álljon meg, egyre többet hallani arról, hogy a cégek minden nap azt kérik, hogy a kollégák vigyék haza magukkal a laptopokat, minden nap ott lóg a fejük felett Damoklész kardja, lehet, otthonról kell már dolgoznunk másnaptól? Több cég már most arra kéri tagjait, hogy dolgozzon otthonról. Igen, tudom, nem lehet minden munkát otthonról végezni! Az egyik állatorvos ismerősöm említette a minap, hogy ő bizony egy macska lábát még nem tudja home office-ban megműteni, így ebben az írásomban azokhoz kívánok szólni, azokat elgondolkodtatni, akik tudnak otthonról dolgozni.
Én abból a klasszikus megközelítésből indulok neki, illetve abból, hogy nem mellesleg van áram, net és számítógép és működik a telefon, ha ezek egyike is hiányzik, na, az egy vis major helyzet, amely már egészen más kérdéseket vet fel.
Akárhonnan nézzük a kérdést, az hogy otthonról dolgozunk, egy új helyzetet teremt. Jómagam öt éve dolgozom itthonról, már amikor nem tanítok az egyetemen, nem tartok előadást vagy éppen nincs ülésem, itthon írtam meg első könyvemet és írom jelenleg a következőt, ami egészen más helyzet, mert egyáltalán nem mindegy, hogy úgy dolgozunk, hogy otthon az egész család, vagy éppen úgy, hogy a többiek mind mennek a dolgukra, suli, ovi, irodai munkahely.
A „Home office – egyedül” kérdés is elég összetett, ahhoz, hogy könyvnyi ötlettel szolgálhassunk, de most beszéljünk erről a különleges helyzetről, amikor otthon a család. Az a kérdéskör, hogy ki van otthon, alapjaiban változtatja meg a felállást. Ez még azok életét is fenekestül felforgatja, akik eddig is otthonról dolgoztak, mert ez egy új helyzet, ez nem a hétvége, ez olyasmi, mint amikor nagy hó esik és végül nem megy senki be a munkahelyére vagy az iskolába, de ez igen ritka esemény mostanában nálunk, és akkor sem igen tart tovább egy-két napnál! Az biztosnak látszik, hogy a munkáltatók nem azt fogják elvárni az emberektől, hogy nézzék meg azokat a filmeket, amikről az utóbbi öt évben lemaradtak, hanem azt, hogy dolgozzanak, mintha mi sem történt volna. No de hogy, ha otthon a gyerek, a párom, hovatovább az anyósom? Először is, meggyőződésem, hogy a hatékonyság nem lesz olyan szintű, mintha bent lennénk a munkahelyünkön, vagy ha mégis, az gyönyörű tükörképet fog mutatni azzal kapcsolatban, hogy mi folyik odabent. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy ha eddig nem dolgoztunk otthonról, most nem fog egyből kialakulni egy új szokásrendszer, sokkal valószínűbb egy „próbálkozgatás”, amely valamikor működni fog, valamikor nem. Egy új szokás kialakításához, a legtöbbször hosszú hónapok kellenek; bár igaz, hogy nem tudjuk jelenleg, hogy mire készüljünk fel.
Próbáljuk meg először is elszeparálni magunkat, a munkánkat az otthoni tevékenységektől és az otthon lévőktől. A legjobb erre a külön szoba. Tegyük világossá mindenki számára, hogy amikor dolgozunk, akkor nem teszünk be egy mosást, nem takarítunk, nem rázzuk ki csak ezt az egy szőnyeget, hanem a munkánkra, az adott feladatunkra összpontosítunk. A multitasking álltalában nem működik, csak is azon munkák esetében lehet hatékony, ahol az egyes feladatok igen könnyűek. Fontos, hogy a fentiekkel mindenki legyen tisztában a családon belül, tudják, hogy anyu, apu elment dolgozni, csak most ez a szomszéd szobában van.
Ahhoz, hogy koncentrálni tudjunk, hogy oda tudjunk figyelni a munkánkra meg kell szüntetni az új külső és szokatlan belső zajokat. Mik a belső zajok? Amik elvisznek olyan irányba, amely főleg az otthonléttel kapcsolatosak, amelyek bent a munkahelyünkön nem fejtik ki hatásukat. Például jöhet a huncut gondolat, hogy akkor tolom az ágyból pizsamában, meg hát csak megnézem azt a meccset felvételről délben, persze miért ne? Mert lényeges, hogy fizikailag is érezzük, hogy más szerepünkben vagyunk, segíteni fog a hatékonyságban. Nem biztos, hogy vasalt ingben és öltönyben kell a banki alkalmazottnak dolgoznia otthon is, de nem árt, ha emberformát öltünk, nem felejtjük el a ráhangoló rítusainkat, mintha dolgozni mennénk.
Tudjuk, hogy mettől meddig tart a munkanap!
Lehet, hogy 9-től 17 óráig, de akkor addig és nem tovább. Lélekben menjünk el dolgozni és érjünk is haza. Vegyük tudomásul, hogy most nincs az a szükséges hazautazós pufferidő, amely bizony a legtöbbször nagyon is kellene, ezért számoljunk azzal, hogy a munkahelyi stresszt nem, hogy hazavisszük, hanem már eleve itt van velünk, nem tudjuk hol elengedni. Segíthet ebben például egy séta a kutyával (ha van) a nap végeztével, hogy sikerüljön átállnunk az otthoni szerepünkre. A nap során nem mehetünk el a kollégákkal egy kis csevegésre, egy kávéra, ezért ezt is biztosítanunk kell magunknak otthon valamilyen formában. Szükségünk van a szünetekre, amikor fellélegzünk. De ez a szünet ne azzal menjen el, hogy szokott otthoni dolgokat csinálunk, háztartási munkákat végzünk, megszerelek ezt-azt. Ez az idő azért van, hogy pihenjünk. Megbeszélhetjük a párunkkal, aki szintén otthonról dolgozik ugyebár, hogy mikor tartunk szünetet, és akkor együtt tölthetjük, kibeszélhetjük a dolgokat, ez egyfajta „vokális kurkászás”, meghallgatjuk egymást, arról biztosítjuk, hogy itt vagyunk és megnyugszunk. Mivel az ismert állapotok miatt nem fogunk tudni nagyon az emberek közé menni, nem lesz szerdai foci a haverokkal, vagy éppen összejövetel a nagycsaláddal, használjuk az internet adta áldásos lehetőségeket, üljünk le amennyien csak tudunk a skype elé például, és beszélgessünk a nagyszülökkel, barátokkal, családdal, legyenek akár itthon vagy külföldön; a neten nem terjed a vírus, legalább is nem az a fajta. A munkánk és egyebek tekintetében is vegyük figyelembe, hogy nem biztos, hogy minden könnyen fog menni, ez egy új helyzet, ezt jobb, ha elfogadjuk, akkor talán kevésbé fog frusztrálni bennünket az az új, ismeretlen helyzet, hogy azt sem feltétlenül mindig tudjuk, hogy mi lesz, hogy lesz? Térben és időben is fontos elszeparálnunk magunkat ilyenkor az otthoni teendőktől és családtagoktól, no de
akkor mi lesz a gyerekekkel?
Induljunk ki a nehezebb helyzetből, vagyis, hogy nem a telefont nyomkodják és/vagy reggeltől estig tévét néznek. És itt snitt…
Bizony ez egy igen fogós kérdés, és nagyon csodálkoznék azon, ha nem a fentiek történnének meg jószerivel. Ezért azt gondolom, hogy muszáj lesz a munkaidőnket kurtítanunk, ha a család otthon van együtt, akkor már csak az értékek mentén is jobb, ha átgondoljuk a napi beosztásunkat. A gyerekek esetében is ki kell alakítanunk egy átmeneti rutint, hogy tudják a „mettől meddig-et”. Nem, nem ők mondják meg, hanem mi, a felnőtt, felelősségteljesen gondolkodó szülők. A határok nélkül gyerekek elbizonytalanodnak, és ez feszültséghez vezet. Természetesen ők sem lesznek iskolában, ergo nem fognak a sulival annyit foglalkozni, mintha bent lennének, de az a kis idő, amit otthon mégis valamiféle tanulással kell, hogy töltsenek, az igenis legyen meg, végezzék el a feladatukat! Nekik is világossá kell tenni, ez nem extra néhány hét otthoni nyaralás, hanem egy olyan új helyzet, amikor mindenkinek van dolga, DE mi, a család szánunk időt egymásra is. És itt a lényeg, ez egy lehetőség is ám!
Mert az ilyen napokba igen is kell, sőt kötelező beépíteni legalább egy-két óra együtt töltött időt, (és itt nem a passzívan együtt bámulunk valami bugyuta amerikai filmet a tévében-re gondolok). Egy társas játék, egy kártyaparti, ami felett elmondhatják, megoszthatják a gyerekek az aggodalmaikat a maguk nyelvén, mert van nekik is, ez nem kérdéses. Gondoljuk csak el, amikor mi szülők, a felnőttek sem igazán tudjuk, hogy mi van, mi lesz, akkor ők hogyan érezhetik magukat.
Kell hely és idő a ventilálásra, és ezt nekünk szülőknek kell biztosítanunk.
Egyik alapvető kérdés még, hogy mit fogunk enni, mit eszik a család. Ha van lehetőség még rendelni, akkor, az sokban könnyítheti a helyzetet, de ha csak a főzés marad, akkor bizony ezzel is számolni kell. A legjobb, ha a család úgy kezdi, hogy a két feje: anya és apa, először csak kettesben átveszik, hogy mivel mennyi dolog lesz, ebből ki, hogyan veszi ki a szerepét, hogy milyen beosztásban tudnak dolgozni, szépen sorban haladni a prioritások szerint és feltölteni az egyes időszakaszokat tartalommal. Például főzhet olykor együtt is család, ez is egy remek közös program lehet, ki a saját életkorának és szaktudásának megfelelően. Nyilván nem lesz ez minden nap, de egyszer kétszer egy héten ki lehet próbálni. Számítsunk arra, hogy ez nem lesz könnyű. Néha azt gondolom azért is járnak iskolába a gyerekek, hogy ne nyírjuk ki itthon egymást. De félre téve a tréfát, a kulcs a többségnél valószínűleg a megfelelő arányok megtartásánál lesz. Fogunk dolgozni, Igen fogunk! Ugyanúgy, mint bent a munkahelyen? Nem, egyáltalán nem úgy és nem olyan hatékonysággal! Lesznek ebből feszültségek? Naná, hogy lesznek, ezért is kell számolnunk velük!
A legfőbb szempont a türelem, az elfogadás, a megértés,
a kérdés, hogy ezen dolgozunk-e? Én egy optimista ember vagyok! Meggyőződésem, hogy a gyerekek, sőt a szülők is úgy fognak visszaemlékezni erre az időszakra, hogy valami jó mégis volt ebben, valami olyan alaphoz tértünk a munka mellet vissza, ami mégiscsak a legfontosabb. Együtt lenni, egymásra figyelni, egymást meghallgatni és olykor emlékeztetni magunkat arra, hogy ez a mi kis jó létünk milyen törékeny tud lenni, nem baj, ha néhanapján elgondolkodunk ezen. Hát most emlékeztetnek bennünket, mi pedig próbáljuk meg a legtöbbet kihozni belőle, mert, ahogy a mondás tartja: a pesszimista a nehézséget látja minden lehetőségben, ám az optimista a lehetőséget minden nehézségben. Legyen ez mégis csak egy fajta lehetőség nekünk! Én gyerekkoromból azokra az estékre emlékszem a legjobban, amikor hétfőnként nem volt tévéadás! Miért? Mert ekkor leült a család az asztalhoz, a ropikat pohárba tettük és indult a römiparti, és beszélgettünk, vicceltünk és együtt, jól voltunk! Legyen ebben a sötét felhő mögött, nekünk is jó, éljük meg jól és figyeljünk arra, ami tényleg számít!
Kenyeres András
A szerkesztett cikk a hvg.hu-n olvasható, itt: https://hvg.hu/360/20200314_Otthon_a_csalad__home_office_maskepp
#koronavirus #homeoffice #otthonacsalad #home #office #kenyeresandras #coronavirus #covid19